Mint csillagok ragyogása.
Mint csillagok ragyogása,
Melyeket az Éj tündér hint az ég bársony kékjére,
Úgy ragyogjon fel szívedben a szeretet ezüst fénye.
A szeretet az Élet soha el nem hervadó virága,
Mindig tündököljön fénye, és világítson Neked
Az éjszakák magányába.
Mennyei Atyám!
Hálát adok Neked az egészséges pihenésért,
amellyel megajándékoztál.
Újra ébredt lelkem legyen egészen a Tiéd!
Ezen a napon úgy akarok járni - kelni. mint Te:
mindenütt jót akarok cselekedni.
Minden Embert, aki csak találkozik velem,
úgy fogadok, mint akit Te küldtél hozzám.
Ő a testvért lássa bennem, az én szavaimból
és tetteimből pedig a Krisztusi szeretet sugározzék reá.
Senki se távozzék tőlem anélkül,
hogy legalább egy jó szót ne kapott volna.
Add, hogy magamat elfelejtsem,
és bele tudjam magamat élni mások helyzetébe.
Add, hogy sohase veszítsem el önuralmamat,
és ne legyek barátságtalan vagy sértő.
Add, hogy mindig megnyerő modorú legyek,
és éljen bennem szikrányi humor,
hiszen erre oly nagy szükség van a szomorú világban.
Végül add meg,
hogy mindenkit legalább parányit
közelebb vezessek Szent Fiadhoz a Szentlélek által.
Ámen.
Reményik Sándor Kegyelem
Először sírsz. Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted
körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, eget ostromló akarattal
- s a lehetetlenség konok falán
zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz,
mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal, szótalanul,
gondolattalanul mondod magadnak:
mindegy, mindhiába: a bűn, a betegség,
a nyomorúság, a mindennapi szörnyű szürkeség
tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor - magától - megnyílik az ég,
mely nem tárult ki átokra, imára,
erő, akarat, kétségbeesés,
bűnbánat - hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
s egy pici csillag sétál szembe véled,
s olyan közel jön, szépen mosolyogva,
hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.
Ez a magától : ez a Kegyelem.
Valamit kérnek tőled
Megtenni nem kötelesség
Mást mond a jog, mást súg az ész
Valami mégis azt kívánja:
Nézd, tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!
Messzire mentél, fáradt vagy,
léptél százat Valakiért még egyet kellene.
De tested, véred lázad
Majd máskor, nyugtat az ész,
s a jog józanságra int
De egy szelídebb hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!
Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá, nem érdemli meg
Tán összetörte a szíved
Az ész is azt súgja, minek?
S a szelíd hang újra halkan kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!
Ó, ha a harmadik egyszer első lehetne
és diktálhatna, vonhatna, vihetne,
Lehet elégnél hamar, esztelenség volna
De a szíved békességről dalolna,
S míg elveszítenéd, bizony megtalálnád életed!
Bízd rá magad arra a harmadikra,
mert az a szeretet!
http://www.hotdog.hu/magazin/magazin_article.hot?m_id=34650&a_id=793303&h_id=114312